Van úgy, hogy a pozitív élményeket sem tudja befogadni az ember, hiába tudja, hogy az jó és kellemes lesz neki, mégis gátlás alá kerül a befogadásuk. Vajon miért így reagálunk arra, amit a legjobban keresünk az életünkben? És hogyan tudjuk megoldani ezt a furcsa problémát?

Ahhoz, hogy megoldjuk eme problémánkat, először is meg kell értenünk a működését!
A befogadáshoz megnyílásra van szükség, akár jót, akár rosszat akarunk magunkba engedni. A rossz - negatív tartalmaknál az egónk természetes módon gátolja a befogadást azzal, hogy bezárul, elzárkózik, ezért ott ritkábban tapasztalhatjuk meg a megnyílás nehézségét.

Amikor viszont egy pozitív élményt, érzést szeretnénk tudatosan vagy nem tudatosan befogadni, akkor megfigyelhető, hogy valamiért ennek is ellenállunk, ha túl nagy méreteket ölt.

Félünk a túl nagy örömtől, felszabadulástól, hálától, szeretettől, mert azt érezzük, hogy szétszakadunk, elveszünk, ha átadjuk nekik önmagunkat. Ez a félelmünk jogos, de mégsem kellene félnünk ettől, hiszen az élmény végén egy nagyon pozitív állapot vár ránk!
Viszont ilyenkor megállít minket az egónk, mert ő nem akarja ezt a végtelen megnyílást átélni, hiszen az egyet jelentene az ő halálával. Ezért kitalál valami bagatell indokot, hogy most nincs itt az ideje az örömködésnek, vagy hogy még nem engedheti meg magának, hogy boldog legyen.
A lényeg az, hogy megússza a megnyílást és megmaradhasson azon a nyitottsági szinten, ami kezelhető, kényelmes és biztonságos számára.

Ha rendszeresen engedünk az egónk ellenállásának, akkor megrekedhetünk azon a nyitottsági szinten és soha nem tudjuk majd megtapasztalni a nagyobb pozitív élményeket, még akkor sem, ha azokat egyébként bőven adja az életünk.

Képzelj el egy zsákot, aminek kicsi a szája, így hiába kapsz hatalmas ajándékokat, nem tudod belepakolni és hazavinni azokat. A zsák az egódat jelképezi és nem akarja, hogy nagyobbra feszítsd a száját, mert akkor elveszíti a jelenlegi formáját, vagy akár el is szakadhat.

Pedig a Te célod nem az, hogy megtartsd a zsák eredeti formáját, hanem az, hogy minél több élményt bele tudj pakolni válogatás nélkül! Ha a zsák ettől szétszakad, az Neked csak jól jöhet, hiszen olyankor eltűnik az egó - legalábbis egy időre!
Ezért az olyan technikákkal, amelyekkel az élményeket a végsőkig fokozzuk, ki lehet ütni az egót és végre élvezhetjük az egó-mentes szabadság állapotát.

Az ilyen módszerek ugyan nem alkalmasak az egótól való végső megszabadulásra, de legalább megmutatják a határtalanságodat, a valódi természetedet!

Tudatos megnyílás

Tehát ezért azt javaslom, hogy végezzél tudatosan olyan gyakorlatokat, amelyekben egyre jobban, egyre mélyebben megnyitod magadat és közben végleg feloldod azokat a félelmeidet és gátlásaidat, amelyek miatt a nyitottságod esetleg elmúlna és idővel visszazáródnál!
Azt kellene elérned, hogy ne csak a gyakorlás idejére legyél nyitott, hanem a mély nyitottságod állandósuljon benned, fenntarthatóvá és természetessé váljon ez az állapotod.

Így gyakorolva eléred azt, hogy be tudod fogadni azokat a pozitív élményeket is, amelyektől eddig megrettentél, összehúzódtál és különféle indokokkal elmenekültél.

"Nem a zártság a természetes állapotod, hanem a nyitottság, a végtelen nyitottság."

Ahogy gyakorlással elsajátítod a mély nyitottságot, úgy egyre több és nagyobb élményt tudsz majd akadály nélkül befogadni. Idővel rájössz, hogy nem is a nyitottságot kell fenntartanod – mert az Te vagy ott mélyen belül –, hanem a zártságot kell feloldanod.
Tudatosan végzett oldásokkal feloldod az összes bezárulást okozó félelmedet, mintádat, korábbi gátlásaidat, és így hazaérkezhetsz a végtelen megnyílásba!

A bőség kosara

Ezek után kézenfekvő és tanulságos tapasztalat az, hogy aki ezt a technikát gyakorolja, az hamarosan hatalmas ajándékokat kap az életétől, beindul egy pozitív változás körülötte. Olyan jó élmények sora éri el, amiről addig csak álmodozott, de maga sem hitte el, hogy megkaphatja azokat.

Arra tanít ez a tapasztalat, hogy az életben számtalan jó dologért már nem kell tennünk, küzdenünk. Ezek a pozitív élmények már régóta ott állnak az egónk kapujában és bebocsájtásra várnak, csak alkalmassá kell válnunk a befogadásukra!