A telepátia definíciója: kommunikáció nem a szokásos érzékszervek segítségével, vagy gondolatátvitellel. Elég száraz megfogalmazása ez a dolognak, de így igaz. Az, hogy a telepátia tényleg létezik-e, a rengeteg idő és kísérlet ellenére még mindig nem biztos.
Sajnos a legtöbb bizonyíték olyan, amit a tudósok nem tudnak elfogadni, nem mérhető, nem ismételhető meg korlátlanul.
Ezzel együtt, szinte mindannyiunknak volt már valamiféle telepatikus élménye, függetlenül attól, hogy tudtuk róla, hogy ez most AZ, vagy sem. Annyi minden történik az életben, amit aztán a véletlennek, a szerencsének tulajdonítunk, pedig tulajdonképpen telepatikus megnyilvánulás. Csak azért, mert nem tudjuk bizonyítani, az nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Az agyunk annyiféle dolgot végez és irányít egyszerre, és még a tudományosan mérhetők közül sem ismerjük mindegyiket alaposan. Azt tudjuk, hogy a gondolat az egy fajta energia, de azt nem tudjuk, hogy ez az energia pontosan hol is keletkezik, és hogyan oszlik aztán szét. Lehet, hogy a feltételezett globális tudatból merítünk, és hogy gondolataink úgy áramlanak minden irányba, ahogyan a telefonvonalak hálózzák be a földet, egy-egy központon keresztül. Vagy az is lehet, hogy úgy tudjuk fókuszálni a gondolatainkat, mint egy lézersugarat, és egyenesen ráirányítjuk arra, akinek a gondolatot szántuk.
Családi történetek a telepátiáról minden társaságban vannak. (Ez persze a tudományos bizonyításhoz nem elég). Ha megérzed, hogy a kedveseddel valami baj van, ha pont azzal a régi barátoddal találkozol össze a közértben, akiről tegnap jutott épp eszedbe, hogy ezer éve nem láttad, ha csak érzed, hogy a telefon meg fog mindjárt szólalni - és tényleg, ezek mind nagy valószínűséggel a telepátia megnyilvánulása. – Emberi lényként olyan kapcsolat van közöttünk, amit nem értünk még igazán, pedig meglehet, hogy a telepátia ugyanolyan hétköznapi dolog, mint ahogyan lélegzünk, csak a modern világ pezsgése elnyomja.
Információkat keresgéltem, de egymásnak ellentmondó véleményeket találtam arról, vajon meddig is mehet el a telepátia. Az világos, hogy akarva vagy akaratlanul képesek vagyunk „üzeneteket” küldeni és fogadni, főleg vészhelyzetekben. De vajon meg tudjuk-e változtatni mások cselekedeteit, csak a gondolataik befolyásolásával? Talán még ezt is.
Nagyon nehéz volt a telepátia legalapvetőbb dolgait idegyűjteni, mert a keresgélés közben – ahogy az szokott lenni – az ember annyi féle érdekes dolgot, felvetést talál. Például, hogy kedvenc háziállatainkkal, főképp a kutyánkkal, vajon mi köt minket össze. Telepátia az is? Az állatok gondolkodásáról szinte semmit nem tudunk, de azt igen, hogy a kedvenceink ránk hangolódnak. De hogyan? És nem csak a hangulatainkat érzik meg, hanem a ki nem mondott parancsainkat is.
Na igen, a gondolatok befolyásolása. Azt hiszem, ha végiggondoljuk, valamilyen szinten lehetséges. Azt nem hiszem, hogy rá lehetne kényszeríteni valakit csak a gondolatainkkal, hogy leugorjon a hídról, de arra talán rá tudjuk venni a másikat, hogy gondoljon ránk, és mondjuk telefonáljon. Tapasztalataim szerint ez azokra érvényes, akivel valaha közeli érzelmi kapcsolatban voltunk, vagy vagyunk, kitartóan kell koncentrálni hozzá, de annyi energia nem szükséges, mint mondjuk a kanálhajlításhoz. Csak gyakran rágondolni, koncentrálni. Ha kocsival hajtasz el a háza előtt, mondd ki a nevét. Képzeld el az arcát, szólítsd a nevén, beszélj hozzá elalvás előtt. Gondold azt, hogy a gondolatod egy sugár, irányítsd rá. És ne lepődj meg, ha aztán tényleg telefonál.
De vigyázz, mit kívánsz – mert megkaphatod.
|