Ugye kedves olvasó ismerős ez a mondat. Valóban így lenne? Szeretem az édesanyám, az édesapám a nagyszüleimet, a testvéremet stb stb... és mi van azzal, akit elhagyott az édesanyja mondjuk az ital, vagy egy férfi, vagy bármi más kedvéért, ha ő nem szereti az "édesanyját" az valóban elitélendő? Sajnos ma túl sokan mondják az ezotériával foglalkozók közül, hogy ők bizony mindenkit elfogadnak és szeretnek.

"De én tényleg mindenkit szeretek"-mondod erre "Jó,jó"-mondom én "Vegyünk egy példát, egy egyszerű példát:- Beviszed reggel a kislányodat az óvodába és mikor délután érte mész, azt mondja a gyermeked: "Anya ma játszottam az egyik barátommal és ahogyan futkároztunk kint az udvaron valahogy lelöktem az óvónéni fehér kabátját a sárba és az óvónéni megütött és azt mondta, hogy "hogyan lehet valakinek ilyen buta gyereke" Mit mondasz te erre?...

Ezzel a történettel nem rád akartam bizonyítani azt, hogy bizony tökéletlen vagy és bűnös azért, mert felháborodsz azon, ha megütik azt a kis lényt, akit az életednél is jobban szeretsz. Egyedül egyet szerettem volna ezzel elmondani, hogy ne fordulj el attól, ami vagy, ami benned él. Nem KELL ráhúznod magadra egy olyan szerepet, amelynek még nem jött el az ideje. A harag is energia, tanuld meg felismerni. Buddha, Jézus, Krisna vagy számtalan más megvilágosodott, az elragadottság állapotába jutott mester megtanulta felismerni az indulatait, szembenézett vele és kimondta annak nevét, így "szabadult meg" tőle. A düh a harag mind mind másodlagos érzés legtöbbször a csalódottság érzéséből fakad, melyet a bennünk élő kicsi gyermek így reagál le. Tanuljunk meg helyesen dühösnek lenni. Ahhoz, hogy ne bántsunk meg másokat, vagy éppen magunkat (mert a visszafojtott energiák bizony előbb-utóbb kirobbannak, vagy komoly szorongást okoznak) tanuljuk meg kezdetben felismerni, majd kezelni őket. Barátkozz meg a haragoddal, mert ez az érzés is hozzátartozik a teljességhez. Nyilván okod van haragudni. Kezd el boncolgatni, hogy mi az ami az éppen aktuális haragodat táplálja, vagy mi "hozott ki a sodrodból". Legtöbbünk ugyanis szenved az igazságtalanságtól. De vajon mi az igazság? Minden ember számára más. Neked is mindig más, mert fejlődsz, alakulsz. Ma a piros szín a kedvenced, holnap a zöld. Lehet, hogy az akire haragszol még a piros színnél tart, te pedig már a zöld színt élteted :) Persze ez még mindig nem válasz arra hogy mit is tegyél akkor, ha egy számodra teljesen jogos dolog miatt haragszol valakire. Mivel ezen érzések is óriási energiákat termelnek, próbáld meg őket levezetni a testeden keresztül, ha van idő és hely arra, hogy valamilyen testgyakorlást végezz, akkor kezd el koncentrálni a harag érzésére és közben fuss két nagy kört a ház körül olyan tempóban, ahogyan a haragod diktálja (és persze amennyit bírsz :). Látni fogod, hogy ahogyan távozik a harag, úgy lassulsz majd te is futás közben....De mi a helyzet akkor, ha nincs elég helyed és időd a futáshoz, vagy bármilyen más testgyakorlathoz?...Ha irodában dolgozol és tegyük fel a főnököd bosszantott fel, akkor nincs más teendő, mint irány a mosdó. Ha van rá lehetőséged zár magadra az ajtót és végy egy pár jó nagy lélegzetet, (a hasadba,aztán a tüdődbe és onnan a haragra koncentrálva fújd ki, amilyen energiával csak bírod) és tedd ezt addig, amig meg nem tisztulsz.

A harag egy másik érdekes kiváltó oka a másoktól vakon elfogadott véleményen alapul, például "mivel a barátnőm azt mondta ez egy nagyon buta lány én is azt mondom róla és haragszom rá, mert hogyan is lehet valaki ilyen buta. (Ha valóban buta az a lány, szegénynek nem elég az, hogy buta még haragudjunk is rá :)) ?) Ugyanígy működik egy nagyobb gépezet, a tömegek birka politikája:

Az egyik vallás üldözi a másik vallás híveit, "az igazság és Isten nevében" dobják a másikat a kútba, csupán azért, mert mások a szokásaik, szertartásaik, azok a misztériumok, amelyekkel ugyanazt az igazságot, az egyetlen és örökkévaló igazságot próbálják megtalálni. De sajnos, ahogy tapasztalom a különbőző ezoterikus tanfolyamot, tanfolyamokat végzett "gyógyítók", "látnokok" is ezt teszik (akinek nem inge ne vegye magára :) és ahogy szemlélődöm egyre világosabban látom azt a magot, amiből ez táplálkozik: ez a mag pedig nem más, mint a "tömegek birka bégetése".

Minden ember más, más feladattal, lehetőségekkel, tesfelépítéssel, szemszínnel, természettel van felruházva. Tény, egy közös bölcsőből származunk, de amig nem jutottunk vissza a bölcsőhöz, addig mindenkinek más és más útra van szüksége az emlékezésre. Tehát találd meg a saját igazságodat, ahogy már mondtam bátran merd vállalni, hogy most egy másik szín a kedvenced és ne fogadd el a tömegek által állított piros színt. Lehet, sőt biztos, hogy ha megkérdezed őket külön-külön nem is biztosak abban, hogy ez a szín a kedvencük.

...Mindenki a maga mestere, útmutatója, iránytűje, a barátok, tanárok információkat hordoznak a számunkra, de a saját igazságodra, csak és kizárólag te találhatsz rá, ahogyan a saját dühödet is te tanulhatod meg kezelni és bizony az a düh is csak a tiéd :)