Az ingáról leírtakat nem én találtam ki! Azért tettem fel ide, hogy akit érdekel elolvashassa, kipróbálhassa. Ha van kedved, próbáld ki, de fontos tudni a használatáról leírtakat!
Nekem működik J
Ha nem is érsz el látványos eredményt az ingával egy valamiben azért segííhet, az összpontosítás, a koncentráció megerősítésében.
Az inga kérdezése, bioenergiánk hasznosítása a legősibb tudományok közé tartozik.
Hogy sokan kételkednek benne? Igaz.
Egészen addig, amíg maguk is ki nem próbálják….
Az emberek 90 % - nak van radiesztétikai érzékenysége.
Gyakorlással bárki megpróbálhatja.
Fontos, hogy az ingát csak a tulajdonosa használhatja, ha más is megérinti vízsugár alatt meg kell tisztítani!
Az inga megmutatja
Bevezető
Sokat töprengtem, érdemes - e írni az ingáról, amely a varázsvesszővel együtt a radiesztézia /radio - latin = sugárzás, esztézia - görög - érzés, érzékelés = sugárérzékelés / legfontosabb segédeszköze.
A nagyvilágban ugyanis már sok könyv látott napvilágot e témakörben. A hazai és külföldi szerzők könyveit olvasva azonban mindig hiányérzetem támadt, mert néhány kérdés megválaszolatlan maradt. Végül is úgy éreztem, szükség van egy kézikönyvre, amely az inga mindennapi használatáról szól, és segít a kezdő radiesztétáknak, például megóvja őket attól, hogy tévutakra jussanak. Szerintem a radiesztézia nem kizárólag néhány ember előjoga.
Az emberek mintegy kilencven százalékának van radiesztétikai érzékenysége, és képes ezt hasznosítani.
Az inga sokoldalú, sőt univerzális, hiszen az élet bármely területén segítségünkre lehet. Az ingával érzékelhetjük a körülöttünk lévő káros sugárzásokat, felderíthetjük az emberi és állati szervezet érzékeny pontjait, megállapíthatjuk a terhességet, s a születendő gyermek nemét. Segítségével vizet és kőolajat találhatunk, pontosan meghatározhatjuk azt a helyet, ahol érdemes régészeti kutatásokat folytatni, és pontosíthatjuk a talált leletek korát. A régi várak, épületek föld alatti folyosóit is megtalálhatjuk az ingával. Ellenőrizhetjük vele a hegesztés pontosságát, az elektromos gépek áramkörét. Megállapíthatjuk, hogy egy-egy gyógyszer használ-e nekünk, vagy inkább árt, bizonyos élelmiszer káros-e szervezetünknek vagy hasznos. Vizsgálhatjuk ingával művészi tárgyak, pénzek eredetiséget, ennek, segítségével meghatározhatjuk hova célszerű ültetni a gyümölcsfát, és mely növényi kultúra ad majd bővebb termést földünkön.
A felsoroltak csak részben ölelik fel azokat a lehetőségeket, ahol a radiesztézia sikeresen alkalmazható. Tulajdonképpen tőlünk függ, hogy mi mindenre használjuk.
Több éves munkám során, amelyet a radiesztézia és bioenergia kutatására, tanulmányozására szántam, számos új ismeretet szereztem, és ezek alapján állíthatom: a radiesztézia része az okkult tudományoknak, és a pszichotronikának.
A radiesztézia azonban viszonylag könnyebben magyarázható, "megfoghatóbb", mint egyéb okkult és a lélek világával foglalkozó tudományok. Ami persze nem jelenti azt, hogy ezért fontosabb is a többi paranormális jelenségnél.
A radiesztézia csupán egy lehetőség, hogy rejtett adottságait kihasználjuk, és az által megkönnyítsük életünket. Az ember alkalmazkodni tud a környezetéhez, és alkalmazkodnia is kell, ha életben akar maradni.
Ezt könnyíti meg, ha valaki ismeri a radiesztézia módszereit, és legalább részben használni tudja a bioenergiáját.
E könyvben a legjellegzetesebb eseteket írtam le. Azokat, amelyek érdekesek és hasznosak lehetnek a radiesztezia iránt érdeklődő olvasóknak és azoknak is, akik ilyen irányú adottságaikat kamatoztatni szeretnék.
Az inga
Aligha akad olyan radiesztéta, aki ne használna ingát.
Ezt az eszközt a németek Pendelnek, az angolok pendulumnak, Kelet-Európában pedig olykor csüngőnek, függőnek is nevezték.
Az ingának különböző formája lehet, ám az ideális az, ha kerek vagy elliptikus. Lengés közben ugyanis ezeknek van a legkisebb légellenállása. Valódi, kifejezetten radiesztézia céljára készült inga hiányában hasznát vehetjük a láncon függő zsebórának, kulcsnak is. Kis túlzással azt mondhatnánk bármely zsinóron függő tárgy alkalmas radiesztétikai “kutatásra". Csak arra kell ügyelnünk, hogy a kiválasztott tárgy formája szimmetrikus legyen, nehogy lengésének bizonyos irányú eltéréséből hamis következtetéseket vonjunk le. Sokan használnak olyan ingát, amelynek belseje üres. Az ilyen inga víz vagy a fém keresésére a legalkalmasabb, különösen, ha az üreges részben a keresett matériából egy kis "minta" található.
Az inga a legkülönbözőbb anyagokból készülhet. Legelterjedtebbek a fémből - rézből, vasból - készült ingák, de van, aki az ezüst, vagy arany Ingára esküszik. A radiesztéták egy része szívesen alkalmazza a borostyánkőből és az üvegből készült ingát. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a keverékanyagból előállított inga átviteli képessége sokkal gyengébb, mint az egynemű anyagból készült ingáé.
De vajon miért fontos az inga anyaga? Mint tudjuk, az emberi szervezetek különbőznek egymástól. Egyesek jobban reagálnak a rézre, míg mások mondjuk a borostyánkőre, az ezüstre vagy más anyagokra.
Bizonyos idő elteltével, amikor már jól elsajátítottuk a különböző radiesztétikus technikákat, egyre kevésbé lesz fontos az, hogy milyen anyagból készült az inga. A gyakorlat egyébként a radiesztétikai képességeket is fokozza.
Itt jegyzem meg, hogy az inga csupán segédeszköz. Az agy és a test az a különleges, finom és érzékeny műszer, ami a különböző változásokat érzékeli, rögzíti.
Az inga csak jelzi az információkat.
Az inga súlya tulajdonképpen a radiesztéta képességeitől függ. Az érzékenyebbek általában a súlyosabb ingát kedvelik, a túl könnyű inga ugyanis munka közben "elszabadulhat". Viszont az sem jó, ha az inga túl súlyos, mert akkor nehézkesen, lustán mozog, arról nem is beszélve, hogy használata több energiát igényel.
Érdekes megemlíteni, hogy bizonyos radiesztétikai gyakorlattal meg az építkezéseken használt, körülbelül háromszáz grammos függőónt is könnyen működtethetjük. Radiesztétikai szempontból a fehér és a fekete szín semleges, ezért mindegy az ingát ilyen színű zsinórra kötjük.
Arra is ügyelni kell, hogy a zsinór természetes anyagból készüljön. A zsinór teljes hossza legalább 20 centiméter legyen, meg akkor is, ha munka közben rövidebbre fogjuk. Tulajdonképpen a zsinór optimális hossza is változik személyenként, ezért azt munka közben határozzuk meg.
Amikor megtaláltuk a számunkra legmegfelelőbb hosszúságot, akkor egy kis csomóval jelöljük. Az optimális zsinórhossz általában 4-7 centiméter között van. De amikor vizet keresek vagy káros sugárzás után kutatok, az Ingát a 20 cm zsinórhosszon tartom.
Bizonyára feltűnt az olvasónak, hogy kizárólag zsinórról beszéltem, láncot nem is említettem. Ez nem véletlen. A lánc használatát ugyanis helytelenítem. Amennyiben az ingát lánchoz kapcsoljuk, s a kapcsolás nem a +- szabály alapján történik, nagymértékben csökken az inga átviteli képessége, s így az ingától kapott válaszok sem pontosak. Ha veszünk egy drótot, könnyen meggyőződhetünk arról, hogy az egyik vége pozitív, a másik negatív töltésű. Mindennek megvan ugyanis a két pólusa, még az embernek is. Pólusoknak foghatok fel a fej - láb, a bal kéz - jobb kéz, a jobb kéz - jobb láb stb.
Ha az ingát sorban az ujjaink fölé tartjuk, megfigyelhetjük, hogy mindegyik ujjunk felett más irányban mozdul ki. Ha például a bal hüvelykujjunk felett az óramutató járásával azonos irányban forog, akkor a mutatóujjunk felett biztosan ellentétes irányban mozdul ki. Ez végül is azt jelenti, hogy mindegyik ujjunk más pólusú. Mint a természetben mindennek, a különböző ingáknak is eltérő a pólusuk. Ezért nem mindegy, hogy milyen ingával dolgozunk. Az egyik embernek olyan inga felel meg, aminek az alsó vége pozitív töltésű, míg a másiknak negatív tö1tésű ingára van szüksége.
Ezért mindenkinek saját ingájának kell lennie, amelyet kölcsön adni tilos!
Koncentráció
Korábban már említettem: az emberek kilencven százaléka úgynevezett "ingaérzékeny", ebből kifolyólag tehát lehetősége van arra, hogy radiesztéziával foglalkozzon. Nagy részük azonban sohasem fedezi fel magában ezt a képességet. Ha azonban valakinek van inga érzékenysége, az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy jó radiesztéta lesz.
A velünk született vagy szerzett érzékenység mellett a koncentrációs képességnek is óriási szerepe van abban, hogy kiből lesz radiesztéta és kiből nem.
A sikerhez hetvenöt százalékban hozzá a figyelem összpontosítás és csak huszonöt százalékban az adottság. Aki tehát nem képes figyelmét egy dologra koncentrálni, aligha ér el eredményt a radiesztézia terén. Gyakorlással azonban jelentősen javíthatjuk ezt a képességünket is.
Hadd mondjam el saját példámat, hogyan szoktattam magam a tökéletes koncentrációra. Kiálltam Zágráb egyik legforgalmasabb kereszteződésébe, és egy nem kifejezetten unalmas, de nem is túl érdekes könyvet kezdtem olvasni. Napokon keresztül ismételgettem ezt a kísérletet, mindaddig, amíg a könyvbe úgy bele nem mélyedtem, hogy egy cseppet sem zavart a gépkocsi forgalom zaja, a járókelők hangoskodása, vagy más zajok, amelyek egy nagyvároshoz hozzá tartoznak. Később egy másik, sokkal bonyolultabb, nehezebben érthető olvasmánnyal folytattam a kísérletet. Amikor ezt a könyvet is végig olvastam, úgy éreztem, tudok már annyira koncentrálni, hogy zavaró külső körülmények között is vállalkozhatok az ingával való munkára.
De ez csak az egyik feltétel. Ennél fontosabb, hogy tanuljunk meg uralkodni érzelmi életünk fölött. A feladat végzése közben a különböző érzelmek ugyanis nagyon zavaróak lehetnek. Megint a saját példámat hoznám fel: én ezt különböző légző- és relaxációs gyakorlatokkal értem el.
Az olvasó válassza azokat a módszereket, amelyek életkorának és lelki, fizikai állapotának a legmegfelelőbbek!
Érzékenység
Biztos vagyok abban, hogy az olvasok többsége rendkívül kíváncsi, vajon milyen fokú radiesztétikai érzékenysége van, és ez elegendő-e ahhoz, hogy ezzel az igen érdekes és hasznos tudományággal foglalkozhasson.
A választ bárki könnyen megtudhatja. Csak egy ingára van szüksége, de ha nincs kéznél inga, egy zsinórra kötözött gyűrű is megteszi.
Az inga zsinórját fogja a jobb kezébe, bal kezét pedig nyújtsa ki, tenyérrel felfele! Az ingát tartsa körülbelül két - három centiméterre a bal tenyere fölé. Most lendítse meg kissé az Ingát egyenes irányba. Rövid időn belül az inga köröző mozgásba megy át. Ezután bal tenyerét fordítsa a föld felé, és az inga az előzővel ellentétes irányban fog körözni! Ha minden a leírtak szerint történt, ez azt jelenti, hogy elegendő radiesztétikus töltése van, és máris sikerült az ingával a két ellentétes pólust regisztrálnia.
Radiesztetikus töltését egyébként még egyszerűbben is megállapíthatja. Az ingát ne lendítse meg, csak hagyja a zsinóron függni! Ez után erősen gondoljon arra, hogy szeretné, ha az inga az óra járásával azonos irányban mozogna! Kívánságát hangosan is kimondhatja. A gondolatot néhányszor meg kell ismételnie, mert megtörténhet, hogy az nem azonnal "fogad szót". Ha az inga eleget tett az óhajának, állítsa le, és most gondoljon arra, hogy ellentétes irányban mozogjon. Bizonyára ez is sikerül.
Léteznek egyéb módszerek is, amelyekkel ellenőrizhető a radiesztetikus tö1tés és érzékenység, ám az említett két eljárás egyike is elegendő ahhoz, hogy megbízható eredményt kapjunk.
Az inga kezelése
A zsinórt fogjuk hüvelyk- és mutatóujjunk közé úgy, hogy az ujjak lefelé álljanak!
A jobbkezesek az ingát vegyék jobb kezükbe, a balkezesek bal kezükbe, vagyis abba a kezükbe, amelyiket többnyire használják!
A csukló a könyökhöz viszonyítva legyen egy kicsit lejjebb! Közben ne feszítsük meg izmainkat! Kezdetben a kéz könnyen elfárad, ilyenkor a könyökünket nyugodtan megtámaszthatjuk az asztalon
Egy dolgot azonban tilos: ingázás közben tenni, bármennyire nehéznek érezzük is az ingát, sohasem szabad a másik kezünkkel segíteni azt a kezet, amelyikben az ingát tartjuk. Ezáltal ugyanis "rövidzárlat" keletkezik, hiszen a két kéz töltése ellentétes, és az inga
nem mozdul meg.
Kapcsolat az ingával
Az inga tulajdonképpen nem más, mint közvetítő eszköz a tudat és a tudatalatti között. Hogy jelzéseit megértsük, a következő módon kell vele kapcsolatot teremtenünk.
Először nem árt egy kis lazítás, aztán az előzőekben leírtak szerint megfogjuk az inga zsinórját. Most kérdezzük meg az ingától hangosan vagy erősen koncentrálva magunkban: Hogyan mutatod azt, hogy "igen"? A kérdést többször türelmesen ismételjük meg!
Ne adjuk fel, ha a feltett kérdésre véletlenül nem kapunk azonnal választ!
Az inga "megszóltatásához" sok türelem és kitartás kell. Ha többszöri ismétlés után sem kapunk választ, a kísérletet hagyjuk abba, tegyük félre az ingát, és csak másnap próbálkozzunk vele ismét!
Ha az inga megmutatta, milyen irányú mozgással adja az igenlő választ, tisztázzuk azt is, hogyan mutatja a "nem"-et! Az igen és a nem felelet az alapja az inga és az ember kapcsolatának. A jelrendszer általában tartós: vagyis az inga mindig ugyanúgy mutatja az igen és a nem válaszokat.
Én mégis azt tanácsolom, hogy időről időre ellenőrizzük az ingával való "megállapodásunkat", vagyis azt, hogy miként ad igen és miként nem választ!
Az inga mindenkinél más és más mozgást végez: van, akinél körbe forog, másnál előre-hátra leng, de gyakori az elliptikus lengés is.
Számomra az inga minden jó, pozitív dolgot igen válasszal, és minden rossz negatív dolgot nem válasszal jelez.
Az igen és a nem válaszon kívül még sokféle választ adhat, jelezheti például, hogy egy bizonyos dolog semleges, lehetséges, valószínű, gyönge, kitűnő, tűrhető stb.
Minél nagyobb a gyakorlatunk annál könnyebben fejthetjük meg az inga válaszait. De azért fogalmazzuk mindig meg úgy a kérdést, hogy arra egyértelmű választ kapjunk.
Amennyiben az inga ezt követően is áll, nem mozdul, gondoljuk meg, vajon jól kérdeztünk-e! Célszerű átgondolni a kérdést. Megtörténhet, hogy is, sem kapunk feleletet, ilyenkor nem érdemes tovább feszegetni a kérdést. Az ingának egészen biztos jó oka van a választ megtagadni.
Jegyezzük meg: az ingával sohasem szabad agresszíven viselkedni, nem szabad válaszadásra kényszeríteni, és a választ kierőszakolni tőle!
S nem szabad tréfálni sem vele! A buta és értelmetlen kérdésekre ugyanolyan stílusú válaszokat kapunk.
De az is előfordulhat, hogy aznap többé nem működik az inga.
Sohase felejtsük el: az inga nem játék, és vele szemben mindig komolyan kell viselkednünk!
Megfigyelhető az is, hogy néha könnyebben, néha pedig nehezebben értekezik az ember az ingával. Mielőtt hozzáfogunk a művelethez, jól gondoljuk át a megoldásra váró feladatot, s csak ezután fogalmazzuk meg a kérdéseket!
Egy alkalommal föld alatti folyosót kerestem Desnic mellett a Veliki Tabor-i kastélyban. Az ingámmal először gondolatban megbeszéltem a következőket: "Ebben a kastélyban föld alatti folyosókat szeretnék találni." Majd megkérdeztem: "Hogyan fogod megmutatni, mikor vagyok a folyosó közelében?" Az inga erre válaszul az óra járásával azonos irányban forgott. Egyik újságíró ismerősömnek epreskertje van. Egy alkalommal, amikor meglátogattam, megkérdezte tőlem, hogy ingámmal meg tudnám-e állapítani, mely epersorok a bővebben, és melyek a gyöngébben termők. A sorok több mint 100 méter hosszúak voltak, s én ráadásul egyáltalán nem értek az eperhez.
Először koncentráltam, majd megbeszéltem a feladatot az ingával. Természetesen azt is tisztáztuk, milyen irányú mozgást végez a jobban termő soroknál. Ezután minden epersornál megálltam, bal kezemet előrenyújtva, az epertövek irányába tartottam. Minden részeredményt közöltem a barátommal. Majd saját szemünkkel győződtünk meg, hogy az inga válaszai tökéletesen fedték a valóságot.
Sokan kérdezik tőlem, a napnak melyik időszakában érdemes az ingával foglalkozni, dolgozni. Mindenkire érvényes választ nem tudok adni, mert az optimális időpont az egyén bioritmusától függ.
Az ingával végzett munka igen fárasztó, ezért kezdetben nem kell túlzásba vinni.
A kezdőknek napi 30 perces munkát ajánlok. Később majd mind hosszabb és hosszabb ideig tudnak az ingával dolgozni.
Az ingával végzendő munka helyének megválasztása
Roppant fontos, hogy a munkához a lehető legjobb helyet találjuk meg. Ahol dolgozunk, ott ne legyen káros föld- és egyéb sugárzás, mert különben az inga válaszai pontatlanok lesznek. Amikor már tudjuk, hogyan válaszol az inga igen-t, illetve nemet, kiválaszthatjuk a helyet, ahol dolgoznunk érdemes.
Ha jobbkezesek vagyunk, akkor bal tenyerünket fordítsuk a föld felé, majd forogjunk saját tengelyünk körül körbe úgy, hogy bal kezünkkel egy kört írunk le! Amennyiben a jobb kezünkben tartott inga egyenletesen pozitív jelzést ad, semleges területen állunk, vagyis nem érezhető káros sugárzás. Ez a hely alkalmas az ingával végzendő munkára.
Két inga-típus:
Ízisz
Oziris
Segédeszközök
A radiesztétikai feladatok végzésénél az egyik nélkülözhetetlen segédeszköz a szögmérő. Kétféle szögmérő használatos: az egyiknek csak egy fokbeosztása van, a másiknak pedig kettő. Az egyik skála jobbról balra halad, a másik pedig balról jobbra. Szögmérőt természetesen csak azoknál a munkáknál célszerű használni, amelyeknél mérésre is szükség van. Például ha egy tárgy korát kell meghatározni. Ilyenkor a szögmérő fokbeosztása az éveket mutatja.
A szögmérőt bal kezemben, magam előtt tartom, vízszintes helyzetben, úgy, hogy a kiindulópont, a nulla velem szemben helyezkedik el. Az ingát a szögmérő közepétől egy kissé kilendítem a nulla irányába, majd gondolatban arra kérem, hogy mutassa meg a skálán, hány éves a vizsgált tárgy.
A skála azonban jelölhet súlyt, napot, litert, kalóriát s egyéb mértékegységet is, a mérés tárgyától függően. A szögmérőt tehát sikeresen használhatjuk minden esetben, amikor valamit mérünk, s az értékeket számokkal kell kifejeznünk.
A szögmérőre egyébként ABC - sorrendben betűket is felragaszthatunk, és ezt éppen úgy használhatjuk, mint a számskálával ellátott szögmérőt. A betűs szögmérőt általában ismeretlen nevek és szavak felderítésére szokták alkalmazni.
A radiesztéziában ugyancsak nélkülözhetetlen segédeszköz az iránytű, továbbá a mérőrúd, a kréta meg az antenna. Az iránytű az égtájak meghatározásához szükséges. Fekhelyek és íróasztalok áthelyezésénél, valamint a föld alatti vízfolyások szélességének meghatározásánál a mérőrudat használják, a krétát pedig a káros sugárzások helyének és irányának jelölésére.
Az antenna egy 1 milliméter átmérőjű, és kb. 10 centiméter hosszú rézdrótból készül. Ezzel jól letapogatható a sugárzás akkor is, ha csak a ház alaprajza vagy egy térkép áll rendelkezésre.
Káros sugárzások
Körülöttünk tulajdonképpen minden tárgy sugárzást bocsát ki magából, ám nem minden sugárzás ártalmas az emberi szervezetre.
A károsan ható sugárzás, eredetét tekintve, kétféle lehet. Az egyik az úgynevezett természetes sugárzás, a másik pedig a technikai sugárzás.
Természetesek a föld mélyéből és a világűrből érkező sugárzások. Az emberi szervezetre azok a földből eredő sugárzások a legártalmasabbak, amelyek a föld alatti vízfolyásoktól származnak. Ez a sugárzás merőleges a föld felszínére. A káros sugárzás lehet erősebb vagy gyöngébb, attól függően, hogy milyen a föld geológiai összetétele. A vízfolyásoktól származó káros sugárzásokon kívül léteznek egyéb, földből eredő káros sugárzások is, például különböző ásvány- és érclelőhelyek felett. Ezek hatása azonban lényegesen gyengébb a vízfolyás sugárzásánál.
A világűrből is érkeznek a földre káros sugárzások. Ezek közül csak kettőt említek meg. Az egyiket Ernst Hartmannról nevezték el, a másikat Manfred Curryről, tehát mindkettő a felfedezőjéről kapta a nevét.
Hartmann-csomó:
A háló elvét már a régi rómaiak is ismerték, Hartmann csak felelevenítette ezeket az ismereteket. A Hartmann - háló teljesen átszövi a földet, észak-dél, illetve kelet-nyugati irányban. Magyarország területén a háló hosszanti irányú szálai átlagosan 190 cm-re, a kelet-nyugati irányú szálak 250 cm-re helyezkednek el egymástól, szélességük pedig 20-25 cm. A szálak találkozási pontjait Hartmann-csomónak nevezik, amelyek rendkívül ártalmas sugárzást bocsátanak ki, főleg akkor, ha egyéb káros sugárzással egybeesnek.
Curry-háló:
szintén körülveszi a Földet. Ennek szálai északkelet-délnyugati, illetve északnyugat-délkelet irányúak, tehát ferdén szeli a Hartmann-hálót. A sávok kb. 50 cm szélesek és egymástól 350 cm távolságra helyezkednek el. A Curry-csomó sugárzása talán még károsabb az élőlényekre, mint a Hartmann-csomóé, de csak akkor, ha egy másik, más eredetű sugárzással egybeesik.
A technikai sugárzások csak a civilizáció bizonyos fejlettségi fokán jelentkeztek, hiszen különböző készlékek, szerkezetek, berendezések bocsátják ki őket. De azért túlzás lenne azt állítani, hogy minden műszaki berendezés sugárzása ártalmas az emberi szervezetre.
A radarokból, transzformátor-állomásokból, nagyfeszültségű távvezetékekből, rádióadó-állomásokból, villámhárítókból, röntgenberendezésekből eredő sugárzások károsak. Különösen akkor, ha a technikai sugárzás történetesen találkozik a természetből eredő sugárzásokkal. Ártalmas hatásuk ilyenkor megsokszorozódik, s főleg az ember idegrendszerére gyakorolnak romboló hatást.
Sokan kérdezték tőlem, milyen jelei vannak a káros sugárzásoknak.
A válasz kézenfekvő: az emberek idejük legnagyobb részét az ágyukban, illetve a munkahelyükön töltik. Ha valaki fáradtan ébred annak ellenére, hogy eleget aludt, ha rémálmok gyötrik, és gyakran felriad, ha éjszakánként erősen izzad, esetleg sokszor ébred fejfájással vagy gerincfájdalmakkal, ha keze vagy lába éjszaka zsibbad, ajka kiszárad, és gyakran ébred vizelési ingerre, valószínű, hogy káros sugárzások érik ott, ahol alszik. Aki pedig munkahelyén rendszeresen ok nélkül ideges, s akkor sem tud munkájára koncentrálni, ha szeretne, annak érdemes az ártó sugárzást íróasztalánál, munkapadjánál keresnie.
S hogy miért fontos kiszűrnünk a káros sugárzásokat?
Mert maradandó nyomokat hagyhatnak az ember szervezetében. Akinek teste egész éjjel aktív a sugárzás hatására, az reggel fáradtan ébred. De nyilván szeretné kötelezettségeit teljesíteni, és ezért nagyobb fizikai és pszichikai erőfeszítésre van szüksége. Ez aztán napról napra ismétlődik, és egyszer csak érzi, hogy krónikus fáradtságban szenved.
A fáradtságot a legkülönbözőbb fájdalmak kísérhetik. A szervezet ellenálló-képessége csökken, ezáltal fogékonyabb lesz a betegségekre.
Tapasztalatból tudom, hogy az esetek többségében csak az ágyat kell áthelyezni, és a probléma egy csapásra megoldódik. Éppen ezért ajánlom, hogy aki műtét után hazatér a kórházból, soha ne feküdjön vissza a régi helyére. Fennáll ugyanis a lehetősége, hogy az ártó sugárzásban levő fekhely miatt volt szükség a műtétre.
Egyébként több férfi esetében megfigyelték, hogy a rossz helyen álló ágy miatt szenvedett impotenciában, terhes nőknél viszont előfordult, hogy az ártalmas sugárzás hatására következett be spontán vetélés.
A kisgyermekek általában négy-ötéves korukig ösztönszerűen menekülnek a káros sugárzás elől. Gyakorló szülők közül bizonyára sokan tapasztalták, hogy a csecsemőt reggel az ágy másik sarkában találták, nem ott, ahova fektették. Másnap este mégis a régi helyre fektették le a gyereket. Hiányos ismereteink, beszűkült gondolkodásmódunk miatt sajnos képtelenek vagyunk arra, hogy megértsük a gyermek üzenetét. Nem csoda, ha az ember az idők folyamán elveszítette az ösztöneit, amelyekkel a természet ajándékozta meg.
Az állatok ösztönösen megérzik a káros sugárzásokat. Bizonyos állatfajok menekülnek az ilyen helyekről, mások szívesen tartózkodnak az emberre káros sugárzás övezetében.
A macska, a kígyó, a darázs, a hangya, a bagoly például ott készíti el vackát, fészket, ahol jelentős a káros sugárzás. Ha tehát macska van a házban, azonnal megtudhatjuk, hol lehetnek ártó sugárzások.
Ezzel szemben a kutya kizárólag azokat a helyeket keresi, ahol nincs sugárzás, ott eszik és ott is alszik. Nem véletlenül mondják, hogy a kutya az ember legjobb barátja
De más radiesztéták is állítják, hogy a kutya mindig a sugárzás mentes helyet választja. Ahol tehát a kutya fekszik, az az embernek is megfelel. Az igazság azonban az, hogy a kutya csak a föld alatti vízfolyás merőlegesen vetődő sugárzására érzékeny.
Már említettem, hogy az oldalról vetődő sugárzások polaritása különböző. Így megtörténhet, hogy a kutya negatív sugárzási zónában fekszik, mert az ott nem zavarja.
Egyébként ez a nőkre nem is ártalmas.
A kutya a pozitív jelzésű sugárzási zónában is tartózkodhat, ami pedig a férfiakra veszélytelen.
Ha viszont a nő huzamos ideig a pozitív jelzésű sugárzásban tartózkodik, attól súlyos egészségkárosodást szenvedhet.
Gyakorlati tanácsok a káros sugárzások felderítésére
Ezúttal saját módszeremet és tapasztalataimat ismertetem okulásként. Jobbkezes vagyok, az ingát tehát jobb kezemmel tartom, míg bal kezemet tenyérrel a föld felé magam elé nyújtom. A bal kezem ilyenkor tulajdonképpen antennaként szolgál. Ha lakásokat vizsgálok, először megbeszélem az ingámmal a feladatot, vagyis azt, hogy olyan sugárzást keresünk, amely káros a ház lakóira.
Tapasztalt radiesztétákkal is megtörténik, hogy az ártó sugárzásokat keresik, s közben szem elől tévesztik, hogy a sugárzások mindenkire másképp hatnak.
Eddigi gyakorlatom során találkoztam olyan emberekkel, akik a radiesztézia szabályai szerint egyértelműen rossz helyen aludtak, mégsem betegedtek meg.
De visszatérve a gyakorlathoz: bal kezemet lassan végighúzom a vizsgált ágy felett, keresve az esetleges káros sugárzást, amely föld alatti vízfolyástól származhat. Ha közben az inga az óra járásával ellentétes irányban kezd forogni, számomra ez azt jelenti, hogy megtaláltam a káros sugárzást. Ezután bal kezemmel igyekszem kitapogatni a föld alatti vízfolyás irányát. Ha kezem eltér a folyás irányától, az inga az előzővel ellentétes irányban kezd forogni.
A föld alatti vízfolyás szélességét is hasonló módszerrel keresem. Amennyiben antennaként használt kezem a vízfolyás határán kívülre kerül, az inga az óra járásával egyező irányban kezd forogni. Amikor ismét a vízfolyás felé közeledik a bal kezem, az inga előre-hátra mozog, majd amikor pontosan a vízfolyás közepéhez érek, az inga ismét az óra járásával ellentétes irányban forog. Ha tovább húzom kezemet a vízfolyás közepétől, az inga ismét egyenes irányban, tehát előre és hátra mozog, majd amikor kezem elhagyja a káros sugárzás térségét, az inga ismét pozitív irányban forog.
Ha megtaláltam az agyra ható káros sugárzást, akkor ellenőrzöm, valóban föld alatti sugárzásról van-e szó. Kezemet lassan az ágyra engedem, majd lassan fölemelem. Amennyiben az inga mozgása közben állandó, egyenletes, akkor bizonyos, hogy igazi föld alatti vízfolyás-sugárzással találkoztam. Miután befejeztem a föld alatti vízfolyás sugárzásának vizsgálatát, az űrből jövő sugárzásokat keresem.
Gondolatban felteszem az ingának a kérdést: van-e a helyiségben károsan ható Curry- vagy Hartmann-csomó. Amennyiben a válasz igenlő, kérem az ingát, mutassa meg, melyik irányban találhatom meg. Az inga természetesen erre is képes.
Az eljárás a következő: bal kezemet magam előtt tartva elindulok egy irányba. Amikor Curry- vagy Hartmann-csomó káros sugárzásához érek, az ingám megváltoztatja mozgásának irányát. A Curry-csomót az én ingám az óra járásával ellentétes irányban történő elliptikus mozgással jelzi. A Hartmann-csomót szintén negatív irányban mutatja, de ez a lengés inkább háromszögre emlékeztet, mintsem körre, ellipszisre.
A technikai sugárzásokat is hasonlóan mérem. Először tehát azt kell tudnom, melyik irányból hat az esetleges sugárzás, majd meghatározom a sugárzás hatókörét, és nem utolsósorban a forrását is. A mérés során jegyzetelem a káros sugárzások fajtáit, mértékét is. Ezzel megkönnyítem munkámat.
A jegyzeteléshez a következő skálát, illetve kódszámokat használom:
30 - egyszerű föld alatti vízfolyás
40 - hideg vizű föld alatti vízfolyás
50 - két föld alatti vízfolyás metszéspontja
70 - meleg vizű föld alatti vízfolyás
80 - kőolaj
95 - Hartmann-csomó
110 - Curry-csomó
135 - Curry- és Hartmann-csomó együttesen
155 - radar
190 - nagyfeszültségű elektromos távvezeték
200 - rádióadó
230 - transzformátor-állomás
325 - Curry- és Hartmann-csomó egy vízfolyás felett
Amikor a vizsgált terepen bármilyen káros sugárzást találok, de eredetét nem tudom, a következő módszert alkalmazom. A szögmérőt bal kezembe veszem, az ingát pedig megkérem, mutassa meg a káros sugárzás kódszámát. Ebből könnyen és gyorsan megállapíthatom, tulajdonképpen milyen sugárzással állok szemben.
Védekezés a káros sugárzások ellen
A Nyugat-Európai országokban már régen érvényes az az előírás, miszerint a lakásépítkezéseket mindaddig nem szabad elkezdeni, amíg radiesztéta meg nem vizsgálta a telket.
Ami Kelet-Európát illeti, én már azzal is elégedett lennék, ha legalább a transzformátor-állomások és a nagyfeszültségű távvezetékek tervezése, építése előtt konzultálnának a radiesztétákkal. A káros sugárzások veszélye a minimálisra csökkenne, s szerintem sokféle betegséget előzhetnénk meg ily módon.
A káros sugárzások hatására ugyanis a szervezet ellenálló képessége jelentősen csökken. Hajdanán az emberek nagyon okosan, de meglehet, hogy ösztönösen védekeztek a káros sugárzások ellen, például szalmán aludtak és a házukat is szalmával fedték be. A szalma ugyanis kitömően semlegesíti az ártalmas sugarakat. Aztán a ruhát és a cipőt is természetes anyagból készítették, s ez is védett a káros sugárzások ellen. Nem léteztek dédapáink idejében technikai sugárzások sem, arról már nem is beszélve, hogy tartósítószereket se használtak, s a mezőgazdaságban sem alkalmaztak vegyszereket. Nem csoda tehát, ha az emberek egészségesebbek, teherbíróbbak, erősebbek voltak.
Sokan kérdezik, hogyan lehet védekezni a káros sugárzások ellen.
Szerencsére ma már sokféle védőeszköz létezik. Van, aki az ágy alá helyezett fémlapocskákra esküszik, mások a rézből készült spirált tartják egyedül megfelelőnek. A legegyszerűbb módszer pedig az, ha egy lefelé fordított tükröt tartunk az ágyunk alatt. Az persze még jobb, ha ágyunkat elvisszük a káros sugárzás hatóköréből.
Itt hívom fel a figyelmet, hogy a tektonikus elmozdulások miatt a lakásokat legalább háromévenként ajánlatos átvizsgálni, de ezt előbb is megtehetjük, ha rendszeresen előfordul, hogy minden ok nélkül nyugtalanul alszunk, és fáradtan, elgyötörten ébredünk.
A fekvőhely kiválasztásánál vegyük azt is figyelembe, hogy a mágneses erők észak-déli irányba húzódnak. Az emberi testben a keringés fentről a láb felé halad. Ezért alvás közben fejünk lehetőleg észak, lábunk pedig dél felé nézzen. Ha erre nincs mód, akkor az ágyat feltétlenül helyezzük el kelet-nyugati irányba.
Ne feledjük azt sem, hogy nemcsak a föld alatti vízfolyásoktól és a kozmikus sugárzástól kell óvakodnunk, hanem a mesterséges káros sugárzásoktól is. Például a televízió káros sugárzást bocsát ki magából, és nem csak működés közben. Fontos tehát, hogy a készülék földelt konnektorba csatlakozzék - ez valamelyest csökkenti a sugárzás mértékét – továbbá, hogy a műsort legalább három-négy méterről nézzük, és amikor kikapcsoltuk, egyúttal az elektromos hálózatból is húzzuk ki a csatlakozót.
Pozitív sugárzások
Ahogy léteznek káros sugárzások, ugyanúgy vannak pozitív sugárzási övezetek is. Ha az ember egy ilyen pozitív sugárzási övezetben tartózkodik, hangulata, közérzete feltűnően jó, szellemileg friss és aktív.
Ezért az ingával az ilyen övezeteket is célszerű bemérni, felderíteni.
Először is meg kell kérdezni az ingát, melyik irányban keresendő a pozitív sugárzás. Az inga abba az irányba fog mozogni, amerre a pozitív sugárzási övezet van. Ezután jobb kezünkben az ingával, bal kezünket pedig antennaként magunk előtt tartva elindulunk a jelzett irányba, és pontosan meghatározhatjuk a pozitív sugárzási övezet határait.
Megfigyeltem. hogy egyes emberek ösztönszerűen mindig jó helyre teszik ágyukat, és mindig jó helyre ülnek le, míg mások következetesen a rossz helyet választják.
Érdekes az is, hogy a templomokban szinte soha nincs káros sugárzás, de annál inkább mérhető a pozitív sugárzás. Ennek az a magyarázata, hogy régen a papok voltak a legjobb radiesztéták, és ők határozták meg, hová épüljön a templom.
A feszültség oldása
Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy ha a szabadban tartózkodik, sokkal jobban érzi magát, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Bármilyen furcsán hangzik is, de az igazság az, hogy a föld és a víz "oldja" bennünk, valósággal ”kihúzza" belőlünk a felgyülemlett feszültséget, idegességet. Ezért is fontos, hogy városlakók rendszeresen vidékre, a tengerpartra vagy éppen a hegyekbe utazzanak, kikapcsolódjanak az idegesítően zajos, füstös nagyvárosi életből. A legtöbb ember a napi munka után hazatérve egy frissítő zuhanyozással próbál segíteni magán.
Ez a módszer általában mindenkinél beválik, mert zuhanyozáskor az emberi testből távozik a töltés, feloldódik a feszültség, és ennek eredménye a felüdülés.
A radiesztétáknak is szükségük van arra, hogy időnként oldják a bennük felgyülemlett feszültséget. A következő műveletet az érzékenyebb alkatúaknak gyakran és rendszeresen el kell végezniük, a kevésbé érzékenyeknek pedig csak akkor, amikor szükségét érzik.
Először is nyissuk ki, és folyassuk a vízcsapot, aztán az ingát tartsuk a vízsugár közelébe, és kívánjuk azt, hogy a vízzel az összes káros sugárzás távozzon az ingából a földbe. A művelet kezdetén az inga általában erőteljes mozgásban van, majd egy idő után lecsillapodik, és szinte mozdulatlanul megáll. Ezután a bal kézfeRadiesztétikai diagnosztika
Az ingával egészségügyi vizsgálatot is végezhetünk embereken és állatokon egyaránt. A radiesztétikai diagnosztika segítségével megállapíthatjuk a vizsgált személy általános egészségi állapotát, valamint az egyes belső szervek esetleges rendellenességeit.
Ha az inga válaszai alapján valamilyen betegségre, elváltozásra gyanakszunk, kötelességünk, hogy az illetőt orvoshoz küldjük.
A radiesztétikai diagnosztika arra jó, hogy segítségével időt takaríthassunk meg. A betegség helyének meghatározásával az orvos ugyanis mindjárt a lényegre terelhetjük.
A beteget megóvjuk a felesleges kivizsgálásoktól, fáradtságtól és költségektől, ily módon a terápia is előbb kezdődhet, és ez által lerövidül a korházi tartózkodás ideje.
A radiesztézia segítségével felfedhetjük azokat a szervi elváltozásokat is, amelyeket az orvostudomány még műszerrel sem tud mérni, illetve megállapítani.
Szerintem a legérzékenyebb műszer az emberi test. Amint a belső szervek működésében zavar keletkezik, a környező sejtekben poláris változások állnak be. A jó radiesztéta ingájával azonnal jelezni tudja az elváltozást.
A diagnosztizálás során én két különböző módszert alkalmazok: a mentális és a fizikai síkon történő vizsgálatot. Amikor a vizsgált személy közelében tartózkodunk, akkor a fizikai módszert, ha pedig távolból végezzük a vizsgálatot, akkor a mentális módszert alkalmazhatjuk.
Minden radiesztétának megvan a saját diagnosztikai módszere.
Van, aki a tenyéren vagy a talpon található idegvégződések alapján vizsgál, mások anatómiai térképet használnak, de akadnak, akik kézzel közelítik meg a vizsgált testet, tetőtől talpig. De ilyenkor figyelni kell arra, hogy a kéz legfeljebb 10 centiméterre legyen a testtől.
Azok a radiesztéták ugyanis, akik radiesztétikus töltésük mellett jelentős bioenergiával is rendelkeznek, diagnosztizálás közben esetleg elvehetik a vizsgált személy energiáját. Kezdő radiesztétaként gyakran tapasztaltam, hogy pácienseim a radiesztétikai diagnosztizálás után igen fáradtak.
Sok időmbe telt, amíg rájöttem arra, hogy amikor megérintem őket, energiát veszek el tőlük.
Ezért a diagnosztizálást jó ideje a következő képen végzem: a vizsgált személy 3-4 méterre ül vagy áll tőlem, miután a helyiségben megkerestem azt a semleges helyet, ahol a munkát zavartalanul, káros sugárzás és zavaró hatás nélkül végezhetem. A vizsgált személyeknek azért is távolabb kell állniuk, mert akadhat köztük olyan is, akinek a töltése ellentétes az enyémmel. Ha közel kerülnénk egymáshoz, egymásra hatásunk negatív lenne.
Előfordul, hogy valakit az első látásra ellenszenvesnek találunk. Szerintem ilyenkor tudatalattink figyelmeztet bennünket, hogy térjünk ki az illető elől, mert a közelebbi kapcsolat csak kellemetlenségeket tartogatna mindkettőnk számára.
De nézzük részletesen, hogyan is zajlik az egészségügyi vizsgálat!
Nekem az inga az óra járásával azonos irányban történő forgással jelez mindent, ami jó, egészséges. Minél nagyobb kört ír le az inga, annál tökéletesebben működik a vizsgált szerv, illetve testrész. Ha valamelyik testrészen betegség vagy törés nyoma található, az inga egyenes vonalú mozgást végez, a testemhez viszonyítva merőlegesen. Ugyanilyen mozgást végez abban az esetben, ha valamely szerv műtét nyomát őrzi. A különbség csak az, hogy ilyenkor az inga mozgása sokkal erőteljesebb. Abban a pillanatban, amikor rendellenesen működő, elváltozott testrészhez, szervhez érek, az ingám az óra járásával ellentétes irányba kezd körözni, ami számomra a betegséget jelzi.
A kérdéseket a helyzettől függően vagy hangosan teszem fel, vagy pedig magamban.
Az első kérdésem mindig a vérképpel kapcsolatos. Ez alapján próbálom kideríteni, mi az, ami rendellenességet okoz. Rákérdezek az esetleges lerakódásokra, a koleszterin-, mész- és cukortartalomra, mindaddig, amíg meg nem találom a baj okát. Ha viszont a vérképet rendben találom, felteszem a következő kérdést.
Megnézem, hogy rendben van-e a vérnyomás. Szögmérő segítségével állapítom meg a szisztolés, majd a diasztolés értéket. Külön vizsgálom a hajnali 3 órai és az esti 23 órai vérnyomást. Ezután a szív működésére kérdezek rá. Először megnézem a bal és a jobb kamrát, utána a pitvarokat vizsgálom meg, ezt követően a kéz, a láb és a fej vérkeringését. Amennyiben keringési zavart észlelek például afejben, meghatározom azt is, hogy pontosan hol van az érszűkület.
Megvizsgálom a szemet, a fület, a toroktájat, a bal, majd a jobb tüdőt, és szép sorjában minden belső szervet. Az inga forgásának iránya és a leírt körök nagysága alapján bizonyosan tudom, hogy a vizsgált személy szíve egészséges-e, és azt is, várható-e, hogy gondjai lesznek a szívével.
Ha valamely testrész vagy belső szerv vizsgálata során negatív jelzést kapok, akkor ott alaposabban, részletesebben kérdezek. Ily módon megtalálhatók az epe- vagy vesekövek, és pontosan meghatározható a kövek száma, nagysága és fajtája is.
Egy alapos radiesztétikai egészségügyi vizsgálat körülbelül 40 percig tart, amely idő alatt kitérek a fogyasztható ételek és italok meghatározására is.
Szeretném azonban egy fontos mozzanatra felhívni azoknak az olvasóknak a figyelmét, akik radiesztétikai diagnosztikával szándékoznak foglalkozni.
Ez a módszer nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, a belgyógyász diagnózisát.
A radiesztétának nincs joga közölni a páciensével a betegséget sem.
Az viszont kötelessége, hogy szükség esetén orvoshoz küldje a vizsgált személyt. Ezt is finoman kell megtennie, hogy még véletlenül se ijesszen rá a betegre. És ne feledje a radiesztéta, hogy ő is tévedhet.
Ha hibás diagnózist közöl a beteggel, annak beláthatatlan következménnyel lehetnek.
Hibát követ el a radiesztéta akkor, ha a betegről még vizsgálat előtt véleményt alkot, mert az inga azt fogja bizonyítani, amit előre megállapított.
Munka közben legyen mindig nyugodt, higgadt, és mentes mindenféle előítélettől, érzelemtől.
És végül, de nem utolsó sorban, egy fontos figyelmeztetés: radiesztétikai diagnózisra csak azok a radiesztéták vállalkozzanak, akik nem szenvednek krónikus betegségben.
Azt tanácsolom, ki - ki keresse meg az alkatának, egyéniségének legmegfelelőbb diagnosztikai módszert.
Ezt azonban soha ne kényszerítse rá másokra!
Tilos továbbá mások módszereit nevetségessé tenni, arról nyilatkozni, mert minden módszer jó, ami eredményeket hoz.
A megfelelő étrend
A radiesztétikai diagnosztika része az élelmiszerekhez való affinitás vizsgálata.
Ennek során elsősorban azt igyekszem kideríteni, melyik élelmiszer fogyasztása káros a vizsgált személy egészségére.
A diagnózis felállítása előtt mindig megkérdezem az illető nevét, aztán megkérem az ingát, hogy igen vagy nem válasszal jelezze, mely élelmiszereket kell kerülnie a vizsgált személynek. Példaképen leírom egy Dunya nevű, 26 éves lány vizsgálatát.
Kérdés: Fogyaszthat-e Dunya minden húsfajtát?
Válasz: Nem (az inga az óra járásával ellentétes irányban forog).
Kérdés: Fogyaszthat-e könnyű húsokat: csirke- és borjúhúst, valamint tengeri és édesvízi halat?
Válasz: Igen.
Kérdés: Fogyaszthat-e sertéshúst?
Válasz: Nem (a negatív körök igen nagyok, ami számomra azt jelenti, hogy a sertéshúst okvetlenül kerülnie kell).
Kérdés: Fogyaszthat-e füstölt húst, kolbászt?
Válasz: Nem (a negatív körök még nagyobbak, tehát ezeket a húsféléket tilos fogyasztania).
Ezután a zöldség- és főzelék félék kerülnek “terítékre”.
Kérdés: Fogyaszthat-e Dunya minden zöldségfélét?
Válasz: Nem.
Kérdés: Fogyaszthat-e fokhagymát?
Válasz: Nem.
Kérdés: Fogyaszthat-e vöröshagymát?
Válasz: Nem (a vizsgálat végén Dunya elmondta, hogy nagyon szereti a vöröshagymát, de mindig rosszul van tőle).
Kérdés: Fogyaszthat-e friss uborkát?
Válasz: Nem.
Kérdés: Ehet-e babot?
Válasz: Igen.
Kérdés: Van-e meg valami, ami káros az egészségére?
Válasz: Nincs.
Ezután a tejtermékeket, gyümölcsöket veszem sorra.
Ugyanúgy kérdezek, mint az előzőeknél.
Tapasztalataim szerint bizonyos összefüggés van az egészségi állapot és az étrend, a fogyasztott élelmiszerek között. Akiknek például epebántalmaik vannak, körtét és szőlőt nem ajánlatos enniük.
Ez persze az én módszerem. Ebben az esetben is mindenkinek meg kell találnia a személyiségének legjobban megfelelő metódust.
Az legalább olyan jó módszer lehet, mint az enyém, sőt talán jobb is.
Kísérletezzen! Próbálkozzon!
Vízkeresés
Nem csak varázsvesszővel, de ingával is igen eredményesen lehet vizet keresni.
Amikor erre kérnek, külön felkészülök rá, s munka közben maximálisan koncentrálok. Mielőtt a helyszínen munkához látnék, közlöm az ingával, hogy olyan mennyiségű vizet keresek, amennyi kielégíti a kérdéses ház lakóinak szükségletét. Aztán a következő feltételeket beszélem meg az ingával:
- a víznek minél közelebb kell lennie a föld felszínéhez,
- a víz fölött nem lehet vízzáró réteg.
- Ezt követően tisztázzuk, hogyan jelzi majd az inga, ha arra a helyre érek, ahol víz van. Megállok a terep közepén, és megkérem az ingát, mutassa meg, melyik irányba érdemes indulnom. Ezután bal kezemet, tenyérrel a föld felé fordítva, magam elé nyújtom (jobb kezemben tartom az ingát) és elindulok a jelzett irányba. Ha vízfolyáshoz érkezem, az inga az óra járásával ellentétes irányban kezd mozogni. Ekkor még meg kell határoznom a vízfolyás irányát, majd pedig azt a helyet, ahol célszerű kutat fúrni, vagyis ahol a víz viszonylag közel van a föld felszínéhez, s nincs fölötte vízzáró réteg. Amikor megfelelő helyre érek, az inga az óra járásával azonos irányban kezd körözni.
A mozgás iránya természetesen mindenkinél más, ezért kell előre "megegyezni" az ingával, mit hogyan jelez.
A biztonság kedvéért még egyszer átvizsgálom az egész terepet, de általában az először felfedezett hely a legalkalmasabb kútfúrásra. Itt egy cöveket verek a földbe, és az ingát lassan egyre lejjebb engedem. Ha igazi vízfolyást találtam, minden magasságban egyenletes az inga mozgása, vagyis a víz sugárzása merőleges a föld felszínére.
Ezt azért fontos ellenőrizni, mert a vízfolyásoknak a merőleges sugárzáson kívül létezik hét, a földfelszínre ferdén érkező sugárzása, úgynevezett "hamis jelzése" is. Ezek a vízfolyás szélein erednek.
A kérdés most már csak az, hogy milyen mélyen található a víz. Szögmérő segítségével ez is könnyen megállapítható úgy, hogy fokbeosztást métereknek fogom fel.
A szögmérőt tehát bal kezemben vízszintesen magam előtt tartom, majd kissé meglengetem az ingát a velem éppen szemben levő nulla irányába. Az ingától pedig azt kérem, hogy mutassa meg lengésével, hány méter mélyen van a víz. Hasonló módszerrel állapítom meg azt is, percenként hány liter vizet ad majd a kút. A szögmérő fokbeosztása ezúttal a litereknek felel meg.
Ezután már csak ellenőrzöm a kapott adatokat. A víz feltételezett folyására merőlegesen elindulok balra, megkeresem az egyik "hamis jelzést", és megjelölöm azt a helyet. Aztán a víz folyására merőlegesen jobbra megyek, itt megkeresem a másik "hamis jelzést" is, amit szintén megjelölök. A két jelzésnek azonos távolságra kell lennie a vízfolyás közepétől. A távolságot lemérem, és ha pontosan dolgoztam, az így kapott szám egyenlő azzal az adattal, amelyet szögmérő segítségével a víz mélységéről kaptam.
A két "hamis jelzés" és a vízfolyás közepe tulajdonképpen egy egyenlő oldalú, derékszögű háromszöget alkot.
Mint említettem, vízkeresés közben nagyon precíznek és figyelmesnek kell lennünk. Ajánlatos, többször is ellenőriznünk a kapott adatokat, mert a legnagyobb körültekintés mellett is megtörténhet, hogy tévedés csúszik számításainkba, és a telektulajdonost esetleg felesleges költségekbe verjük, amikor az általunk megjelölt helyen furat kutat.
Vizet egyébként csak száraz időben szabad keresni. Nedves, esős időjárásnál sokkal nagyobb a tévedés lehetősége. A napszak megválasztása is fontos. Legalkalmasabb egy órával napkelte előtt vagy napnyugta után dolgoznunk, mivel a napfény hatására a víz sugárzásának iránya kissé eltolódhat.
Teleradiesztézia
AJÁNLOM AZ OLDALT
